Box Office Hírek Előzetesek Kritikák Filmzene Főoldal

Tobey Maguire, Jake Gyllenhaal és Natalie Portman hármasával találkozhatunk a Testvérek (Brothers) című legújabb háborús, családi dráma révén. A film címét már az idei Golden Globe díjátadón is láthattuk, ahol az ifjú Pókember, elhagyva a piros-kék álruháját, katonai egyenruhába bújva mutatta meg jelölésével, hogy ő mégiscsak egy valamire való színész. Sam Cahill kapitány szerepében Tobey nemhogy kiválóan alakít, de végre sikerül leráznia magáról a kisfiús szerepkört is.

Az eredeti történet a dán  Brødre című film (szintén Testvérek), tehát jelen esetben egy adaptációról van szó. A Jim Sheridan keze által fémjelzett alkotás a maga módján egy igen megható történetet dolgoz fel, középpontba állítva a család és háború közötti hatalmas szakadék áthághatatlannak tűnő dilemmáját. A hasonló művek mellett azonban itt, nem a szerencsétlenül járt katonával azonosulhatunk igazán, hanem az otthon maradt családdal, akiknek a sorsa épp úgy megpecsételődik a kegyetlen háború miatt, mint a harcmezőkön csatározó hazafiaké. Azoknak, akik szeretik a megrázó drámákat, az emberi kapcsolatok közötti vékony cérnaszálak feszegetését, a háborús sebektől vérző férfiúi lelkeket, azoknak ott a helyük a moziban, mert ők érezni és értékelni tudják majd a film mögött húzódó valódi tanulságot.

A két gyermekes családapa, Sam Cahill (Tobey Maguire) igazi hős családjában. Feleségével, Grace-el (Natalie Portman) kiegyensúlyozott, szerető házaspár képében tündökölnek, ám ekkor egy újabb afganisztáni küldetés megtöri ezt a családi idillt. Az apjukért rajongó fiatal lányok próbálják ugyan visszatartani Sam-et, de a hazafiasság, és a családi becsület is azt diktálja, hogy neki a hadseregben a helye. Eközben a börtönből frissen szabaduló öcskös, Tommy Cahill (Jake Gyllenhaal) is bekapcsolódik az eseményekbe, és talán ő az egyetlen, aki nem tartja hősi dolognak testvére öngyilkos küldetését. Persze, ki hallgat egy volt börtöntöltelékre, egy iszákos alakra? Így hát Sam elhagyva otthonát repülőre száll, majd sajnos helikopterre is, ami lezuhan az ellenséges hadszíntér felett. Bekövetkezik hát a tragédia és az otthoniak elkezdik gyászolni a kiváló katonát és családapát. Eközben természetesen láthatjuk, hogy a halottnak hitt Cahill ezredes igenis él. Fogva tartói igen ádáz körülmények között tartják, és olyan tettre kényszerítik, ami nemhogy egy hétköznapi embert megtörne, de még egy jól képzett katonát is képes. Ez alatt Grace, a két kislány és a segítőkésznek bizonyuló Tommy igencsak összemelegednek, szinte már egy új család látszatát keltik. Sam hiánya természetesen mindenütt jelen van, de mikor végül, a mégis életben maradt hős katona hazatér, mindenki kicsit csalódottá válik. Grace próbálja ott folytatni a dolgokat, ahol befejezték, de ez a Sam, már nem ugyan az az ember. Szótlan, féltékeny és dühöngő, de arról, ami valóban a lelkét bántja, nem beszél senkinek. A gyerekek már nem szeretik az aput, jobban kedvelik Tommy bácsit, és Gracet is nyomasztja a frusztráló szótlanság. Itt kezdődik és ér véget ez a történet, ami talán azért jó, mert így nem kívánja a film a szánkba rágni, hogy mit kell érezni, hinni, tenni hasonló esetben. Mert hát, honnan is tudhatnánk?

A feleséget alakító Natalie Portman kiválóan tetszeleg a családanya szerepében, ami nem is meglepő, hiszen tudjuk, hogy milyen kaliberű színésznővel is van dolgunk. És bár lehet, hogy még nem láttuk hasonló szerepkörben, azért azt elmondhatjuk, hogy számára nem ez volt a legnagyobb kihívás. Jake "perzsaherceg" Gyllenhaal kiváló börtöntöltelék, de talán még hitelesebb családapa. Aki mégis talán az egész film legfantasztikusabb alakítását nyújtja, az Bailee Madison, aki Isabelle Cahill-t, a tizenéves kislányt testesíti meg. Tobey ide, Gyllenhaal oda, ez a kislány szinte minden jelenetében lekörözi a két neves színészt, ami azért nem kis teljesítmény. Azt javaslom, most jegyezzük meg ezt a nevet, mert a későbbiekben még biztosan hallani fogunk róla.

A hasonló témát feszegető filmek sora talán Grigorij Csuhraj: Ballada a katonáról című 1959-es fekete-fehér filmjével kezdődik, bár ott még inkább csak együtt érzően sajnáljuk a szegény Aljosát, aki bár eltávozást kap, hogy láthassa anyukáját, mégis mindössze 2 perc, vagy még annyi se jut neki a film végén, hogy köszönjön neki. Aztán láthattuk a Szarvasvadász kegyetlen világát, ahol az őrület, a háború okozta sokk az orosz rulett rabszolgájává teszi az embert, képtelenné téve a hétköznapi életbe való visszailleszkedésre. Majd a Született július 4-énben Tom Cruise által tapasztalhattuk meg, hogy miképpen nyomorítja meg az ember testét és lelkét a rengeteg harc. És nem kell messze menni, hogy megtaláljuk az idei év Oscar-díjs filmjét a Bombák földjén-t (The Hurt Locker), vagy a Hírnököt (The Messenger), illetve az új HBO mini sorozatot, a Pacific-ot (The Pacific) sem, mert most újra a felszínre törnek ezek a történetek, melyek mind ugyan arra az általánosságra kívánják felhívni a figyelmet: a háború felemészti az embert, felfalja a lelket.

Ezek közé sorolható a Testvérek is, bár ez a film kevésbé nagy erejű alkotás, ami talán éppen a rengeteg könnyet felemésztő családi dráma hangsúlyozásának tudható be, de mégis értjük és érezzük mi, hogy mire megy ki a játék. Még ha kissé sablonos is a történet, ha kevésbé érezzük is a nyögvenyelős féltékenység mögött húzódó valódi poszttraumatikus stressz hatását, akkor sem állíthatjuk, hogy teljesen hidegen tud hagyni minket a film. Ez pontosan az a téma, ami mindig képes arra, hogy empátiát keltsen bennünk, hogy pár óra erejéig a világ összes harcoló katonájának testvéreként tapasztalhassuk meg azt, amit igazából senkinek nem kéne átélnie.
 

Történet
65
68
IMDB logo 7,4
Rotten Tomatoes logo 60%
Alakítások
75
Rendezés
60
Látvány & hang
80
Zene
60
Összhatás
65

Címkék: kritika

A bejegyzés trackback címe:

https://alfaomega.blog.hu/api/trackback/id/tr261870519

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása