Box Office Hírek Előzetesek Kritikák Filmzene Főoldal

Nos, nem igazán emlékszem olyan esetre, hogy egy perui filmet jelöljenek Oscarra, de idén ez történt Claudia Llosa filmjével, a La teta asustada (Fausta éneke) című drámával. Az egyszerűbb kecsuák babonáját a modern kori külvárosi limaival kiválóan ötvözi a film, és néhol még mosolyra is fakaszt, ám alapvetően európai szemmel nézve az alkotást egy egészen elképesztő és érthetetlen történetet kapunk tálcán magunk elé, ahol egyszerűen nem bírjuk feldolgozni, hogy a főhősnő ugyan miért ilyen tehetetlen, és miért ennyire passzív. Nos, a film nem is nyerte meg a legjobb külföldi filmnek járó díjat, de egy színfoltot jelentett részvételével a mezőnyben. Hajtás után azt is megtudhatjuk, hogy miért jó, ha a vaginában csíráztatjuk a burgonyát. 

Fausta egy külvárosi agyaghalomban él idős anyjával, akit terhessége idején megerőszakoltak a terroristák. Anyja a magas Andokból származik, egy kis faluból, így anyjától örökölve Fausta is hiszi, tartja és végzi is a kecsua indiánok szokásait. A kecsuák úgy tartják, hogy ha egy terhes nőt megerőszakolnak, akkor egy betegség öröklődik az anyatejen át a gyermekre, és majd ő is továbbörökíti azt. Ettől rettegve Fausta egy burgonyát dugott fel hüvelyébe, ami a fogamzásgátlás eddig legbizarrabb formája tulajdonképpen. A krumpli pedig ugye szépen csírázik, szóval nem lehet egy kellemes dolog. Anyja lényegében a film elején meghal, Fausta pedig elhatározza, hogy visszaviszi anyja testé eltemetni az Andokban található kis szülőfalujába. Mivel nincs pénze, és bácsikájának sincs sok költenivalója, meg ami van, az amúgy is kell unokatestvérének közelgő esküvőjére, így munkát vállal egy grófnőnél, Aida asszonynál. Fausta visszahúzódó természetű, idegenekkel pláne, köszönhetően fentebb említett rettegési faktorának, így például igen nagy megerőltetés a számára, amikor alkut köt a grófnővel, hogy minden napi ének után kap egy gyöngyöt. Közben a maga módján összebarátkozik a kis palota kertészével is, de gátlásait nehezen tudja levetni. Igazából a film körülbelül erről szól, meg persze a lelki vívódásról, de az sajna annyira nem izgalmas, mivel túlságosan átélhetetlen lett egy Európainak.

A film keserédes vígjátéki elemeket is felvonultat, hiszen nekünk igen furcsán ható, már-már szürreális dolgok valósulnak meg. Lima külvárosában egy esküvőt úgy kell elképzelni, mintha kevernénk az Isten városát (Cidade de Deus) és a Macska-jajt. Márpedig ilyesmi jelenetből viszonylag sokat láthatunk, mert bácsikája maga esküvői rendezvényszervező.  A rokonságban durvábbál durvább arcok vannak, a vőlegény rokona például szemet vet Faustára, és ekképp udvarol neki: "Ha a vörös a szenvedély színe, hát fürössz meg a menzeszed vérében". Természetesen elképzelhető, hogy ez egy perui rockbanda sikert sikerre halmozó slágere. Szóval az esetlen karakterek valahogy szerethetővé teszik magukat, és már szinte könyörgünk, hogy többet szerepeljenek Fausta egysíkú monotóniájában fulladozva. A giccsesen nevetséges esküvő keveredése a katolicizmus szigorával igen burleszkszerűvé teszi az esküvői jeleneteket, csakúgy, mint az általános ünneplést is.

A főszerepben Magaly Solier perui színésznő látható, aki korábban szerepelt már néhány hazai filmben, a rendezőnő Claudia Llosa pedig már rendezte egyszer az ifjú színésznőt. Egyébként neki köszönhető a forgatókönyv is. Zenei téren az esetek kilencven százalékában esküvői perui diszkós-mulatós hallható, vagy rögtönzött szövegű népdalszerű kecsua ének. A maradék időszakban zongora, vagy halk szimfónikus zene követi a cselekményt. Látványelemekben pedig kellő extravaganciát jelent a lepusztult vályogházak között zajló színes lagzi kavalkádja. Ja, apropó, a hegy tetején lévő bádog-lakónegyedhez lépcső visz fel a kietlen, kopasz hegyoldalon, ahonnan belátni a környék alacsonyabban fekvő szegénynegyedeit is. Összességében egy nem túl kiemelkedő, de meglepő és olykor vidámságra fakasztó darabot láthattunk, de az, hogy nem ez a legjobb a jelöltek közül, az már annak fényében is kijelenthető, hogy ez volt a második film, amit láttunk a legjobb öt külföldi film közül, ami indult az Oscar-gálán.

 

Történet
60
71
IMDB logo 6,9
Rotten Tomatoes logo 86%
Alakítások
80
Rendezés
75
Látvány & hang
70
Zene
72
Összhatás
70

Címkék: kritika oscar 2010

A bejegyzés trackback címe:

https://alfaomega.blog.hu/api/trackback/id/tr321841650

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása